A Szabadkai Városi Könyvtár története

A Szabadkai Városi Könyvtárat Iványi István főgimnáziumi tanár, a város monográfusa alapította 1890-ben, akkor fogalmazódott meg a könyvtár alapszabályzata. 1894-től Szabadkai Közkönyvtár és Múzeumra változott a neve, elnöke dr. Farkas Zsigmond, első szakmunkatársa pedig Bibó-Bige György könyvtáros volt. A szabadkaiak azonban már azelőtt is olvashattak, hiszen a közkönyvtár megalakulása előtt már több intézmény - a ferencesek zárdája, a Nemzeti Kaszinó, a gimnázium – rendelkezett jelentős gyűjteménnyel. Már a Bach-korszakban voltak kezdeményezések a könyvtár létrehozására. Török János "1857-ben megküldi a községi tanács címére az általa kiadott Kelet Népe című folyóiratot az itt majdan létesítendő községi könyvtár lapjául". Városi érdekesség volt azonban az is, hogy a könyvesboltokból is kikölcsönözhetőek voltak a könyvek.

Iványi István 1875-ben érkezett Szabadkára, s a Nemzeti Kaszinó könyvtárosa és választmányi tagja lett. Így ír működéséről: "Kaszinó. Először ipam ajánlatára a Nemzeti Kaszinóban megválasztottak könyvtárosnak, s így bejutottam a választmányba is. A könyvek alig töltöttek be akkor egy üvegszekrényt, melynek kulcsát egy régebbi könyvtárosnál sikerült megtalálnom, aki még nem adta át utódjának. E szekrény tehét már évek óta nem volt felnyitva, s a könyvtárosnak sohasem volt dolga, a könyvek is hiányosak és régiek voltak. Én azonban rendesen megjelentem és - használható könyveinket ajánlván - közönséget teremtettem magamnak, s vásárlás által is szaporítottam a könyveket. Könyvjegyzéket nyomtattam, és nemsokára még két új szekrényt is kellett készítettnem. A kaszinóba csak a könyvek kedvéért jártam. Midőn szemeim meggyöngültek, és a kaszinó a saját házába költözött, 1895-ben lemondtam, és a kaszinó sok évi buzgó munkásságomért jegyzőkönyvi elismerést és köszönetet mondott."

A minisztérium 1892-ben hagyta jóvá az Iványi által már 1890-ben megfogalmazott alapszabályokat. Az egyesület akkor 200 tagot számlált. Elnökül dr. Guln Györgyöt, a Nemzeti Bank igazgatóját választották, alelnök dr. Milkó Izidor író lett, de a tagok között voltak Iványi István, dr. Brenner József , Laza Mamužić, Ago Mamužić, Haverda Mátyás és Gohl Ödön.

Gohl Ödön felajánlotta értékes numizmatikai gyűjteményét, tehát az egylet nemcsak könyveket gyűjtött, hanem, mint a neve is mutatja, régiségeket, történelmi dokumentumokat is.

A Könyvtár és Múzeum Egylet minden alkalmat megragadott, hogy állományát gyarapítsa. Többek között megvásárolta a Szabadkán élő Jámbor Pál könyvtárát, de sikerült megszerezniük Milkó Izidor magánkönyvtárát is. Milkó Izidor könyvei között volt 58 1513-1592 között kiadott mű, 91 XVII. századi és 207 XVIII-XIX. századi kötet is.

A törvényszék épületében levő könyvtár és múzeum 1894-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Mikor a gimnázium a századfordulón új épületbe költözött, megörökölték az iskola néhány bútorát.

1903-ban az intézmény 3.000 művet számlált 5.000 kötetben, s két könyvtáros állt az olvasók rendelkezésére. Az akkori állapot siralmas volt, mint Iványi írja, a könyvek 3 szobában zsúfolódtak össze, s a három szobából csupán egynek volt ablaka! A helyzeten az változtatott, amikor az intézmény 1908-ban a Magyar-féle házba, a Zenede mai épületébe költözött.

1906-ban a városi és állami támogatás megszűnt, a gyűjtemény őrzését a városi adminisztrációra, majd a fiúgimnázium igazgatóságának felügyeletére bízták.

Az I. világháború előtt Toncs Gusztáv gimnáziumi tanár újrafogalmazta a könyvtár feladatait. Többek között szorgalmazta a könyvek szerzői és szak szerinti katalogizálását, a város körzeteiben fiókkönyvtárak felállítását, és külön gyűjtését a szabadkai vonatkozású műveknek, ami egy helyismereti részleg megteremtését tette volna lehetővé. A városi tanács el is fogadta a javaslatokat, a világháború miatt azonban erre már nem került sor.

A Könyvtár és Múzeum Egylet a két világháború között a Zeneiskola (1908-1932, 1943-1954), az egykori Jogi Kar, ma Vegyészeti Középiskola (1932-1938) és a Gyermekszínház (1938-1943) épületében kapott helyet. A háború után újra leltároztak, számbavették az állományt. Ekkor a legfonosabb feladat a szerb nyelvű könyvek beszerzése volt, hiszen alkalmazkodni kellett az újonnan alakult állam nyelvéhez. Az akkori állomány 42.000 kötet volt, s mindenféle irodalmat tartalmazott, a tudományostól a ponyváig.

A II. világháború után a valamikori 42.000 kötetből mindössze a fele maradt meg, 1944 októberében csak 22.000 példányt vettek leltárba. Ekkor a Nemzeti Kaszinó is az Egyletnek ajándékozta 9.000 könyvét.

A Könyvtár és Múzeum Egylet 1945. február 16-án kezdte meg újbóli működését. Az akkori igazgató, Blaško Vojnić-Hajduk lelkiismeretének és szorgalmának köszönhetően értékes példányokat szerzett meg (vagy vissza?) a város lakóitól. Ekkor sikerült megszerezni Zomborcsevics Vince gazdag gimnáziumi állományát és Milkó Izidor 500 kötetes vajdasági írók dedikált műveiből álló gyűjteményét is.

1948-ban a múzeumi gyűjtemény kiválasztásával megalakult a Városi Múzeum, innen kezdve beszélünk Városi Könyvtárról is. Az intézmények elszakadtak egymástól, s külön-külön folytatták tevékenységüket.

Az 50-es években nagy fejlődés következett be: az állománygyarapítás évente 5.000-11.000 kötetet tett ki. 1953-ban választották külön a gyermek- és ifjúsági irodalmat, létrehozva ezzel a Gyermekosztályt. 1954-ben nyíltak meg az első fiókkönyvtárak a város különböző körzeteiben és a környékbeli falvakban. 1954 és 1964 között adták át rendeltetésének a palicsi, a bácsszőlősi, a tavankúti, a békovai, a nagyfényi, az újzsedniki, a kisboszniai, a györgyéni, a sándori, a népköri és a kórházi fiókkönyvtárakat. Ezekből mára mindössze a fele maradt fenn (a palicsi, a bácsszőlősi, a tavankúti, a nagyfényi, az újzsedniki és a sándori), viszont más helyeken a szükségleteknek megfelelően új fiókkönyvtárak nyíltak.

Az intézmény 1953-ban költözött a Raichle Ferenc tervezte épületbe, a Nemzeti Kaszinó valamikori épületébe.

1961-ben hét egységre tagolták a könyvtárat:

• Régi és ritka könyvek, tudományos könyvek
• Lap- és folyóiratgyűjtemény
• Gyermekkönyvtár
• Ifjúsági irodalom
• Kölcsönkönyvtár (felnőtteknek)
• Ritkaságok (könyvek és folyóiratok)
• Régi tudományos könyvek gyűjteménye

Az állomány gyarapítása a könyvtár egyik alapfeltétele volt akkor is. Ebből azonban hátrány is keletkezett: az intézmény kinőtte a 1.000 négyzetméteres épületet, amit félemelet építésével orvosoltak. Így alakították ki a könyvtár ma is használatos helyiségeit a valamikori Kaszinóban.

A könyvtár abban az időben élte fénykorát, a valamikori Jugoszlávia harmadik legnagyobb könyvtára volt, a dolgozók is sok szakmai konferencián vettek részt.

A kilencvenes évek időszakában a könyvtár is, mint minden intézmény küzdött a megmaradásért, s csak az ezredforduló után jutott pénz és energia bővítésre, szépítésre.

Az elmúlt 9 évben történt meg a számítógépes hálózat megteremtése, a könyvtár csatlakozása a COBISS-rendszerhez (Szerbiai Digitális Könyvtárak rendszere), a mediotéka állományának beszerzése, a könyvtári kalauz háromnyelvű tájékoztató megjelentetése, a weboldal frissítése. 2009 elején, több mint 30 év után újra meszelték a földszinti osztályokat. 2013-ban a beázó tetőt is sikerült felújítani, valamint az olvasótermet is átmeszelni.

A könyvtár a többnyelvű környezet miatt többnyelvű: magyar, szerb és horvát könyveket, kiadványokat, újságokat gyűjt, s a rendezvények is három nyelven történnek.

Az intézmény fenntartója a városi önkormányzat, de az állomány adományok és csere módján is gyarapodik. A jelenlegi állomány 300.000 kötetet számlál, ennek körülbelül egyharmada magyar nyelvű.

A könyvtár az észak-bácskai körzet törzskönyvtára, hozzá tartoznak a környező települések (Palics, Hajdújárás, Bácsszőlős, Csantavér, Tavankút, Bajmok, Nagyfény, Újzsednik, Sándor és Visnyevác). A fiókkönyvtárak állandó kapcsolatban vannak a törzskönyvtárral, onnan kapják a feldolgozott könyveket, információkat. A fiókkönyvtárakban is gyakran szerveznek különböző kultúrális rendezvényeket.

Az épület, s a könyvtár maga is sokszor ad helyet rendezvényeknek, író-olvasó találkozóknak, versenyeknek, koncerteknek. Hagyományosnak számítanak a Kosztolányi Dezső Irodalmi Napok, az Irodalmi Kiš-ernyő, amellyel Danilo Kišre emléke előtt tisztelegnek, valamint a Balint Vujkov Emléknap. A Tavaszi kiállítás szintén a város egyik színfoltja. A könyvtár napja fontos ünnepe az intézménynek, amellyel a könyveket és az olvasást, létézésének fő célját népszerűsítheti.